A hét főbűn, IV. A jóra való restség
A lustaság az, amikor minden hasznos tevékenységet elhárítunk magunktól, de nem keverendő össze a tétlenséggel és a lustálkodással.
Jó dolgokat kitalálni nagyon is komoly elfoglaltság, még ha kívülről szemlélve tétlenségnek tűnik is. Akinek nincs türelme a gondolataiba merülve magában körülnézni és figyelni, az sosem fogja észrevenni, hogy milyen új összefüggéseket lát az elméje a világ dolgaiban. Tudnunk kell tétlennek lenni, hogy az álmodozás felüdíthesse a lelkünket és a gondolatainkat, új célokat találva nekünk.
A nagy gondolkodók sokat tétlenkedtek, de közben mindig hatalmas dolgokat találtak ki. Ahhoz, hogy a saját életünk nagy dolgai között rendet tegyünk és azt a rendet meg is tudjuk tartani időről időre rá kell szánni magunkat egy kis tétlen lustálkodásra.
Az egyensúly azonban fontos. A restség az, amikor a lustálkodás már időt hagy az álmaink céllá formálásán túl az önsajnálatra, ami kifejezetten káros.